Történet

laz kreu

The Order of St. Lazarus in Hungary

The presence of lepers in Hungary is mentioned in the documented life of the early 11th century St Gerardus, Bishop of Chanad which states that “All distressed persons he took under his particular care, and treated the sick with uncommon tenderness. He embraced lepers and persons afflicted with other loathsome diseases with the greatest joy and affection; often laid them in his own bed, and had their sores dressed in his own chamber.” 1 The presence of leper communities in Hungary – puteus leprosorum (well of lepers) or silvula leprosorum (forest of the lepers) – is attested to by documents dated to the late 11th century such as the Book of Laws promulgated by the King St. Ladislas (reign 1077-1095), 2 and the Estate Registry at the Bishopric of Veszprém; while a 1162 Royal Charter of the Árpad King Stephen III (reign 1162-1172), recorded by archivist Abberg Bakonybél, mentions the silvula leprosorum sited near the town of Dorogh, about 20 km south of the city of Strigonia (modern-day Esztergom). This Charter was re-confirmed in 1181 by King Bela III (reign 1174-1196). 3 The 1181 Charter is often taken as the date when the Order of Saint Lazarus was established in Hungary. The historical record suggests that Hungarian members of the Order of Saint Lazarus, together with the other Crusader Orders, could have participated in the Fifth Crusade in the Kingdom of Jerusalem led by King Andras II in 1217-1218 (reign 1205-1235). 4

Estate donations in Hungary were given to the Order of Saint Lazarus during the early 13th century. In 1230, the Order acquired land holdings in Strigonia together with a leprosarium, a house and a church. This enabled the Order to establish the Commandery of Strigonia managed after 1233 by the Magister Saint Lazari di Strigano. During the Mongol siege of the town of Esztergom in 1241, the Chancellery and hospital of the Order were damaged. 7 The Order furthermore owned land and a church in the nearby village of Dorogh; besides further property in Eger where it ran a leprosarium, two hospitals and owned three churches and in Nitra (today sited in Slovakia). 8 By the mid-13th century partly as a result of the Royal Estates Repatriation Actions and partly because of the Mongolian invasion, the Order lost some of its estates in Hungary. In 1228, King Andras II authorized his son Béla (eventually King Béla IV - reign 1235-1270) to revise the previous "needless and fruitless" donations in the whole territory of the kingdom. This led to protestations being made by the Order to Pope Gregory IX in 1235-36 who responded with the Bulla Belan, regem Hungariae regat et hortatur,… issued at Vitebro on the 16th January 1236 wherein the pope requested King Bela IV to restore the confiscated Order’s lands. 9

In response to this appeal, the confiscated lands were restored to the Order, however in later decades (1256 and 1264) King Béla IV again disposed of the Order’s estates in the Strigona region by selling them to the Order of Saint John of Jerusalem. In 1272, an amicable agreement was signed between the Strigonia convent of Saint Lazarus and the Order of Hospitaller Canons Regular of St Stephen both assuming joint ownership of the hospital in Budafelhévíz on the North side of the Danube River (close to Margaret Bridge, in Buda). The Order of Saint Stephen or Stephanites was a religious institution set up in honor of King St Stephen I of Hungary by King Géza II of Hungary (1141–1162). The hospital in Budafelhévíz was demolished during the 1440 siege but reverted to ownership by the Order of Saint Lazarus in Buda in 1445. 10

In the aftermath of the 1312 Battle of Rozgony (today Rozhanovce) fought between King Charles I of Hungary and the family of Palatine Amade Aba, the Order of Saint Lazarus in Hungary was placed in 1330 under the special protection of the Hungarian Palatine Johannes Drugeth known as Robur et Augmentum Fidei Catholiae Romanae Ecclesiae in Regno Hungariae. According to a Royal Charter dated 1335 promulgated by the Angevin King Karoly Robert I (reign 1308-1342), the Order build a leprosarium in the new Hungarian capital of Buda. The Buda leprosarium was located near to the Royal Castle on the western side of the hill near to the for-mer monastery of St. Lawrence (now a suburban district of Kriszrinaváros – Christineville). The Order of St. Lazarus in 1355 also built a chapel dedicated to the saint in the vicinity of the leprosarium. According to the attesting 1355 Royal Charter, the chapel was located in the village of Logod (now destroyed and commemorated by Logodi Street in the locality). The remains of this chapel can be viewed at Bugát Street close to Logodi Street. During the time of King Ladislav I in 1441, the chapel became known as the Church of Saint Lazarus. It continued to function until the Turkish occupation of Buda in 1541. Its destruction probably occurred during the 1686 siege of the Buda fortress. 11

In 1377, the Master General of the Order in Boigny Jean de Paris appointed Dominique de Sainroy who resided in Strigonia (Esztergom) to the post of Hungarian Vicaire general. De Sainroy was appointed on condition that he paid four marks of fine silver annually to the central house at Boigny, attended the annual chapter general held in France during Pentecost, and to maintain a priest nominated by the master-general for the service of the commandery. 12 The knights of the Order also took part in the campaigns of King Zsigmond (1382-1437) against the Ottomans. In 1396, Zsigmond led the combined armies of Christendom against the Turks, who had taken advantage of the temporary helplessness of Hungary to extend their dominion to the banks of the Danube. This Last Crusade, preached by Pope Boniface IX, was very popular in Hungary.The nobles flocked in thousands to the royal standard, and were reinforced by volunteers from nearly every part of Europe, the most important contingent being that of the French led by John the Fearless, son of Philip II, Duke of Burgundy. Zsigmond set out with 90,000 men and a flotilla of 70 galleys. After capturing Vidin, he camped before the fortress of Nicopolis. The Christian forces were however defeated by Sultan Bayezid I in September 1396. Most of the Crusader army was destroyed or captured; a small portion including Zsigmond escaped; about 3,000 prisoners were executed. 13

In the 15th century, the Order acquired further properties in the form of land holdings, buildings and hospitals (leprosaria) all over the country. Besides the holdings in the region of Strigonia and Buda, the Order established leprosaria in Szebeny in Southern Hungary; Brassó, Beszterce, and Nagyvárad in the region of Buda; and Bártfa (now Bardejov) and Lôcse (now Levoca) in modern-day Slovakia. 14 In 1404, a judicial charter of King Sigismund (reign 1387-1437) records a lawsuit between Michael, a member of the Order of Saint Lazarus, and the nuns of Margaret Island, the Chapter of Strigonia and the Order of Saint Elizabeth regarding a frontier outrage. 15

The Kingdom of Hungary, which at the time spanned the area from Croatia in the west to Transylvania in the east, continued to be gravely threatened by Ottoman advances. After a series of inconclusive wars over the course of 176 years, the kingdom finally crumbled in the Battle of Mohács of 1526, after which most of it was either occupied or brought under Ottoman suzerainty. The Moslem occupation of Hungary restricted the Order’s possessions and the Order lost most of its eastern possessions. It however maintained a presence in the western part of the country which had remained under the Habsburg Empire. The Landesmeister of Hungary continued to attend the meetings at Boigny in France, including those held in 1521 and 1558. 17

After the Ottoman invasion of Austria failed in 1683, the Habsburgs went on the offensive against the Turks. By the end of the 17th century, they managed to conquer the remainder of the historical Kingdom of Hungary and the principality of Transylvania. For a while in 1686, the capital Buda was again free, with European help. After the departure of the Ottomans, the Habsburgs dominated the Hungarian Kingdom. After the expulsion of Turks from Carpathian Basin in 1683, the Order re-established itself in Hungary. In 1710 Knights of the Order founded a hospital named "Lazarethum" in Tabán, where infectious patients were treated until the end of the 18th century. Together with the Missionary Society of the Order of the Sisters of Charity and the St. Lazarus Missionary Society, the Order of St. Lazarus set up the Society of the Holy Greens with the aim of caring for the poor and sick. 18 The Order’s fortunes in Hungary apparently declined during the 18th century and very little reference being made to Hungarian knights during this period except for the admission of two Hungarian knights in 1722 – Benio Vilmos and 1767 – Count Dessewffy Janos. 19

In 1781, King Joseph II of Austria and Hungary dissolved all Holy Orders. However, this restriction did not influence the activities of the Society of Holy Greens which continued to work in other countries. In 1870, a few Lazarists recommenced their mission in Hungary, notably Nandor Medits, Kálmán Galambos and Júzsef Lollok. Because of this work, H.I.H. Prince Joseph in 1903 placed his hunting palace at Piliscsaba at the disposal of the Society. From that point on mission stations and hospices were built, one after the other, all over the country on behalf of the Order: 1903 - Budapest, Gát street: church and mission station; 1909 - Budapest, 26 Nagyboldogasszony Street: mission station. The World War I briefly interrupted this process, but in 1920 the Administrator General of the Order converted the Hungarian mission stations into Vice-Province, and in 1926 he established an independent province of the Order and the new houses were built again in Budapest, Ménesi str.: Central Headquarters of the Order; Szob: an Education Center; Lakócsa in County Somog: Mission Station; Budapest, Csepel-Királyerdő: Mission Station and Hospice; and Budapest, Csepel-Szabótelep: Mission Station and Hospice. 20

An attempt was made to formally revive the Order in Hungary with a knight-hood being conferred on Baron Jean-Médée de Montagnac-Veoreos (1930), Count Emil von Csudnay (1930), Urkovich Béla (1932), and Prof. Tapay Szabo Laszlo (1933). 21 Attempts were made after the Second World War to reorganize the Order in Hungary but the advent of a communist regime in 1949 put stop to this organization. Communist decrees prohibited all Knightly Orders and Missionary Societies from carrying out their activities. Their buildings were nationalized and their members persecuted or expelled from the country. The Grand Priory of Hungary in Exile was formally re-established with the admission of Dr. Bela Kezdy Vaserhelyi de Kezc to the Order in 1962 and his appointment as delegate for the jurisdiction in 1962. In the following year further individuals were admitted to the jurisdiction. 22

 Dr. Béla Kezdy Vaserhelyi de Kezc (1962; born 1905, died 01/12/2000)

 Dr. Geza Charles Paikert (1962)

 Madame Geza Paikert neé Comtesse Ilona Kuun de Osdola (1962)

 Jean Bartha (1962)

 S. Exc. Mg Edmund Johan Paterfalvy (1963/4)

 Comte Aladar Zichy (1963/4)

 Madame Margit de Matuska (1963/4)

 Cap. Georg de Patay (1963/4)

 Wimos Nagy (1963/4)

 Cap. Istran von Ordoly (1963/4)

 Zolant Pan Kezdy Vasarhelyi de Kezd (1963/4).

 Colonel Andreas de Jarmy de Szolnok (1963/4)

 Colonel Geza de Hanzslinszky-Chull (1963/4)

 Derzo de Pongracz (1963/4)

 Andor Nagy (1963/4)

With the increase in membership, the jurisdiction was by 1972 elevated to a Priory 24 and by 1977 to a Grand Priory. 25 It was working towards donating aid to Hungarians during the communist regine. A close cooperation was established with the Jesuit Fathers so that in 1995 the National Spiritual Protector was the head of the Jesuit Order in Hungary Fr. Dr. Nemesszeghy Ervin SJ ChLJ. The members of the Order in exile during the communist regime supported a home for retarded children in Taiwan managed by the Jesuit Father members of the jurisdiction. A member of the jurisdiction Chev. Dr. Buzady KLJ and his spouse, a dentist, had done volunteer work in this establishment. 26 In 1983, the membership of the Grand Priory numbered 79 of which thirty members were stationed in Hungary while the remaining 49 members were scattered over 11 countries with the largest group being in North America, 12 in Germany, and 7 in Taiwan. Most members were aged more than 60 years. The group of members stationed in Munich under the leadership of Dr. Buzady were particularly successful in their hospitaller work assisting refugee families and the continuing support to the Missionary Hospital and the Hungarian-established Home for retarded Children in Taiwan. Similar endeavours were forth-coming from the members stationed in North America. 27

After the fall of communism in Hungary and the establishment of the Third Republic in 1989, the national jurisdiction in Hungary was formally re-established. A chapel named, St. Lazarus Chapel, was equipped in a hospital in Salgótarján besides supporting the returning Hungarian refugees from Rumania. 28 In 1995, the long-standing leader of the jurisdiction H.E. Chev. Dr. Béla Kezdy Vaserhelyi de Kezc KM, KCM, GCLJ, KMLJ, KMV was appointed Grand Prior emeritus (GM Decree 7/1995); while H.E. Dame Countess Astrid Bolza-Kezdy DGCLJ, DMLJ, SCrLJ was appointed to the post of Grand Prior (GM decree 8/1995). The sub-jurisdiction Commandery of Szent István in Budapest under the direction of Chev. Dr. Allan Inovius KCLJ was working to help the elderly and homeless in Budapest, besides supporting a scheme to sponsor hospital beds, the Szent István Scount Movement and organizing first-aid training programmes. In 1996, Chev. Inovius was appointed Grand Prior (GM decree 13/1996; Grand Prior emeritus GM decree 18/1999). In 1999, the jurisdiction set up the MHOSLJ Charity of Hungary. 29 In 2010, Dame Countess Éva Nyáry DGCLJ-J, DMLJ, SMLJ, PSLJ was appointed to the post of Grand Prior. On the 6th August 2012, The Youth and Children's Mission of Saint Lazarus of Jerusalem was inaugurated by a delegation of five members of the Order, headed by the Countess Nyáry. This is a project that ‘will allow children from less privileged backgrounds to participate in sports, spiritual growth, and local cultural activities in a summer camp atmosphere on the banks of the majestic Danube. Examples of activities that children will be able to discover include bike and water tours, sport competitions, bath and museum visits, horse riding and fishing. An ongoing youth community, the Scout Team of Saint Lazarus was also founded at this inaugural camp. The Scout Team will allow children who have attended the camp to maintain contact and continue their activities together in the future. 30

 

1 From his exact life in Surius, Bonfinius, Hist. Hung. Dec. 2, l. 1, 2. Fleury, t. 9. Gowget Mezangui and Roussel, Vies des Saints, 1730. Stilting, t. 6, Sept. p. 713. Mabillon, Act. Ben. sæc. 6, par. 1, p. 628. As reported by Alban Butler. The Lives of the Fathers, Martyrs, and Other Principal Saints. Compiled from Original Monu-ments and Authentic Records by the Rev. Alban Butler, in Twelve Volumes. Dub-lin: James Duffy, 1866. Vol. IX. Published April 2010 by Bartleby.com, Inc. www.bartleby.com/210/, accessed 31st May 2015.

2 The Laws of King Ladislas I (1077–1095). In: The Laws of the Medieval Kingdom of Hungary, 1000–1301. Charles Schlacks, Jr. Publishers, 1999, pp. 11–22. Trans-lated and Edited by János M. Bak, György Bónis, James Ross Sweeney with an essay on previous editions by Andor Czizmadia, Second revised edition, In collab-oration with Leslie S. Domonkos.

3 A brief history of the Military and Hospitaller Order of Saint Lazarus of Jerusalem in Hungary (11th – 18th centuries). Typed note possibly written by Béla Tóth Direc-tor of Archives in Budapest dated 1997 in Torri ta’ Lanzun Archives, Malta, +5p. [subsequently referred to as: A brief history ……. (1997), op. cit.]

4 Bolza-Kezdy A. (2010). History of the Order in Hungary. Saint Lazarus Newsletter 5:p.10-12; Savona-Ventura C. (2010). Historical titbits—The Order’s remains in Budapest. Ordo Sancti Lazari - Newsletter: Grand Priory of the Maltese Islands 5(1):p.3.

5 Illuminated manuscript from: Chronicon pictum, Marci de Kalt, Chronica de ges-tis Hungarorum

6 Antique map - two views of Esztergom (Hungary) by Braun & Hogenberg after G. Hoefnagel's son, 1595.

7 Strigonia-Esztergom was the capital of Hungary from the 10th till the mid-13th century when King Béla IV of Hungary moved the royal seat to Buda. It lies in Komárom-Esztergom County, on the right bank of the river Danube about 46 km north-west of the modern capital Budapest. At that time, it was an important station on the inland pilgrim route to the Holy Land.

8 Bolza-Kezdy (1995), op.cit.

9. Gregory IX, Pope of Rome. Bulla Papae Gregorie IX: Belam, regem Hungariae, regat et hotatur…. Dated 16th January 1236. In Lucien Auvray [editor]. Les regis-tres de Gregoire IX. BÉFAR, Paris, series 2, 1896-1907, vol.2:p.236; Tomaj nb. Denes fia Dénes dared 6th October 1236. In: Wenzel Gusztáv. Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. Archium Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2012, p.53-54, 56-59 available at https://www.academia.edu/6771219/Az_%C3%81rp%C3%A1d-kori_n%C3%A1dorok_%C3%A9s_helyetteseik_okleveleinek_kritikai_jegyz%C3%A9ke._Szerkesztette_Sz%C5%91cs_Tibor._Bp._2012._A_Magyar_Orsz%C3%A1gos_Lev%C3%A9lt%C3%A1r_kiadv%C3%A1nyai_II._Forr%C3%A1skiadv%C3%A1nyok_51._

10 Vide: Charters dated 1256, 1264, and 1272. A brief history ……. (1997), op. cit.

11 A brief history ……. (1997), op. cit. The ruins of this church were discovered in 1939. It is documented very well on the picture of Buda painted in 1541. Owner-ship of the leprosarium and the church by the Order of Saint Lazarus is also docu-mented in a charter dated to 1390. Vide: Szent Lazár-temploma az I. ker., Buga Szent Lázár temploma –utcában. In: Garády Sandor. Budapest Székesfováros Teruletén Végzett Kozéphori astások Osszefoglaló Ismertetése 1931-1941. Buda-pest Régiségei. 1943, 13:p.193-205. Available at http://epa.oszk.hu/02000/02007/00013/pdf/EPA2007_bp_regisegei_13_1943_167-254.pdf

12 PP.E.G. de Sibert. Histoire des Ordres Royaux, Hospitaliers-Militaires de Notre-Dame du Mont-Carmel, et de Saint-Lazare de Jerusalem. Paris: Royal Press, 1772, p.180

13 Bolza-Kezdy (1995), op.cit.

14 A brief history ……. (1997), op. cit.

15 A brief history ……. (1997), op. cit.

16 Europe about 1360. From: William R. Shepherd. The Historical Atlas. 1926.

17 In attendance during this Chapter held by Master General Claude de Mareul were the commanders of Écarlate, Saint Catherine de Montrevault, Mount Soissons, Saint Thomas de Fontenay, Mount Meulan, Saint Lazare de Gournay, Saint Anthony de Grattemont, La Lande-Daron, Montlioust, Strigonia, Conflans, Ville-Dieu, Meslin and Chinon. Listed in: De Sibert (1772), op. cit., p.264

18 Béla Toth. A short summary of the history of the Military and Hospitaller Order of Saint Lazarus of Jerusalem and the Lazarus Mission active in Hungary during the 19th and 20th centuries. Typed note written by Béla Tóth Director of Archives in Budapest dated April 1996 in Torri ta’ Lanzun Archives, Malta, +4p.

19 Bolza-Kezdy (1995), op.cit. The 18th century Hungarian knights reported as accepted into the Order do not feature in the list published by: HM de Langle & JL de Tréourret de Kerstrat (1992). Les Ordres de Saint Lazare de Jerusalem & De Notre Dame du Mont Carmel aux XVIIe et XVIIIe siecles. Paris: Publications LMTK.

20 Béla Toth (1996), op. cit.

21 Liste comprend les noms des membres et affiliés de l’Ordre de Saint Lazare. MHOSLJ, Paris, c.1930, p.10, 17; Bolza-Kezdy (1995), op.cit.

22 La Croix de Sinople – The Green Cross. May 1963, 1(2):p.16; February 1965 1(3/4):p.28

23 In 1972 was serving as Grand Registrar of the Order besides Head of the National Jurisdiction. Saint Lazarus Newsletter, May 2001, 18:p.15

24 Report of the Grand Magisterial Council held in Liege, 3rd and 4th June 1972. MHOSLJ, Malta, 1972, p.7

25 Report of the Grand Magistrial Council held in Malta 23rd – 24th September 1977. MHOSLJ, Malta, 1977, p.5

26 Report of the GMC in held Malta…, 1977, op. cit.. p.12

27 Report of the Grand Magistrial Council held in Edinburgh, Scotland 23rd – 24th June 1980. MHOSLJ, Malta, 1980, p.29-30; Report of the Grand Magistrial Council held in Helsinki, Finland 7th – 8th September 1982. MHOSLJ, Malta, 1982, p.35-37; Report of the Grand Magistrial Council held in Washington DC, USA 12th – 15th July 1984. MHOSLJ, Malta, 1984, p.44-45

28 Bolza-Kezdy (1995), op.cit.; Report of the Grand Magistrial Council held in Salzburg 26th – 29th October 1990. MHOSLJ, Malta, 1990, p.19-20; Report of the Grand Magistrial Council held in Castle of Albatarrec, Lerida, Spain 14th – 18th May 1992. MHOSLJ, Malta, 1992, p.37-39

29 Saint Lazarus Newsletter, December 196, 9:p.5, 8-9; May 1997, 10:p.2-3; April 1999, 14:p.13-14. The other officials of the jurisdiction in 1996 included H.E. Dr. Tibor Buzadi – Prior of the Grand Priory who was also appointed a member of the Reunification Commission representing the Malta Obedience.

30 Louis Baycock . Report of an Investiture of the Grand Priory of Hungary – 18th August, 2012. http://www.st-lazarus.org.uk/Userfiles/file/12-08-18%20Hungary_Investiture%20Report.pdf

 

 

 

A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend története

A Szt.Lázár Lovagrend, egyébként a legrégebbi, folyamatosan muködő lovagrend szülőhelye ősi hagyomány szerint egy lepra-kórház volt, amelyet Jeruzsálem falain kívül az a Hyrcanus János 1 főpap építtetett, aki Kr.e. 135-105-ig uralkodott a zsidó nép felett. Normandia hercegének, a későbbi II. (Jó) János 2 francia király 1343-ban kiadott pátense igazolja, hogy a testvérületet (rendet) Kr.u. 72-ben alapították. Mindenesetre, elismerten létezett a IV. században, amikor görög és örmény bazilita (Szt.Bazil reguláját követő) szerzetesek kórházként muködtették Jeruzsálem falain kívül. Specialitásuk volt leprások és más bőrbetegségben szenvedők ápolása és kezelése. Később, a keresztes háborúk idején, amikor a különböző, Szentföldön harcoló lovagrendek esetlegesen leprában megbetegedő tagjai kerültek falaik közé, váltak Szent Lázár Renddé és alakult ki a Katonai és Kórházi Lovagrend. A megbetegedett lovagokat így el lehetett különíteni az egészségesektől, ugyanakkor a jól szervezett testületben továbbra is hasznosíthatták harci képességeiket, hiszen a lepra mint lassú, hosszú lefolyású betegség, nem akadályozta meg, hogy továbbra is kitunő katonák maradjanak. A lovagok meg tudták védeni a szerzeteseket a szaracénokkal szemben, viszont a szerzetesek is biztosították a lovagok részére az akkor lehetséges legjobb orvosi ellátást. Miközben a Rend muködését inkább a kórházi tevékenység dominálta, a Szt.Lázár lovagok számos csatában is részt vettek. A Rend minden egyes tagja elesett 1291- ben az Akko 3 (Acre) melletti nagy csatában, amikor hátvédként fedezték a keresztény csapatok visszavonulását. Ez az esemény késztette a pápát egy dekrétum kiadására, amely kimondta, hogy a nemes Rend Nagymesterének nem kell többé az addigi hagyományok szerint, leprásnak lennie. A rend annyira megbecsült volt ebben az időben még ellenfelei által is, hogy Szaladin szultán, miután a kersztesek vereségét követően elfoglalta a Szentföldet, a Rend kórházait személyes védelme alá helyezte. Ez az oka annak, amiért a tisztelet és hála jeléül, az arabok (a próféta) zöld színét választották a Rend hivatalos színének.

A XIII. században a Rend megtalálta útját Európába és gyökeret vert Franciaországban, az akkori Németföldön, Sziciliában, Itáliában és a Brit Szigeteken. Angliában István király 4 uralkodása alatt jelentek meg először, amikor Lancashire grófság Burton városában alapítottak kórházat, innen nevezték később őket „burtoni lazaristáknak" (Burton Lazars). 1177-ben II.Henrik 5 angol király kiváltságoslevelet állított ki a Rend részére, amelynek egy másolata ma is megvan. A Rend virágzott az ezt követő időszakban, számos kórház és kommenda jött létre Angliában, volt idő, amikor 95 leprosium (lepra kórház) is volt a Rend birtokában. Az akkor még független Skóciában is nagy tekintélynek örvendtek I.Róbert 6 király uralkodása idején. VIII. Henrik 7 , miután megszüntette a szerzetesrendeket Angliában, nem kerülték el figyelmét a kórházi rendek sem, megtiltotta mind a Szt.Lázár, mind a Szt.János Lovagrend tagjainak a rendi öltözék és bármilyen más megkülönböztető rendi cím viselését. Ezt követően angol és skót lovagok a kontinentális Európában nyertek felvételt továbbra is a Rendbe.

A Rend mindig jó viszonyt ápolt a francia uralkodóházzal, ezt példázza, hogy VII.Lajos 8
francia uralkodó Boigny-ban, Orleans közelében egy királyi kastélyt adományozott a Rendnek. Ugyanakkor, a rendi felvételeket korlátozta az a körülmény, hogy a Nagymester tisztségét a mindenkori francia trónörökös (dauphin) töltötte be.

Az 1780-as években a Francia Királyság súlyos válsága miatt a király második legidősebb fiát Provence grófját nevezte ki a Rend Nagymesterévé. Miután 1791 júniusában a király fogságba került, júliusban a francia rendi gyulés betiltotta az összes lovagrendet.

1795-ben Provence grófja XVIII.Lajos néven francia uralkodó lett, ezáltal ismét francia koronás fő lett a Rend Nagymestere. Miután Franciaországból menekülnie kellett és Oroszországban talált menedéket, 1798 és 1801 között nagymesteri mivoltában számos orosz nemesnek adományozott lovagi címet. Attól kezdve 1814-ig kevés újabb jelölés volt, de a Nagymester néhány lovagot felvett a Rendbe, számukat körülbelül harminc főben jelölte meg, a „betiltás" óta.

Miután trónra lépett, XVIII.Lajos lemondott nagymesteri címéről, helyette a Rend Védnöke lett és ezt követően Nagymester hiányában, a Rendet előkelőségek és tisztségviselők tanácsa kormányozta, a király védnöksége alatt. 1830 elején újabb forradalom a királyt számuzetésbe kényszerítette. Ebben az időben a rendi kormányzatot 23 lovag képviselte, akik között számos ősrégi és jeles család leszármazottja volt. Ezenkívül több külföldi, nevezetesen mintegy 20 orosz és néhány svéd lovag is tagja volt a Rendnek. Egyre nehezebb volt újabb tagok toborzása miután vagy a spirituális vagy a tényleges vezetés hiánya miatt nem volt megfelelő garancia a lehetséges jelöltek részére.
Ennek folyományaként a Rend Vezetősége (Council of Officers) elhatározta, hogy Jeruzsálem Pátrarkájának védnökségéért folyamodik. A pátriárka készségesen tett eleget a kérésnek, magát a Jeruzsálemi Szt.Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Spirituális Védnökének jelentette ki és ezt a címet és tisztséget minden utóda viseli és vállalja azóta is. Rendelkezésre álló dokumentumok szerint 1858 és 1917 között számos tiszteletreméltó katonai parancsnok és nemes családok tagjai váltak a Rend tagjaivá, de a ptriarkátus levéltárának az I.világháború alatt történt elpusztulása miatt, lehetetlen a pontos lista összeállítása az akkori rendtagokról.

1927-ben a Rend növekedése arra késztette a Vezetőséget, hogy visszaállítsák a Nagymester tisztségét és hivatalát. Az utolsó Nagymester Bourbon Lajos, kezdetben Provence grófja, majd Franciaország királya volt, személyében folytatódott az a régi hagyomány, amely a Rendet a Bourbon Házzal összekötötte. Természetes volt a Vezetőség részéről, hogy ismét ennek a háznak hercegét kérje fel a Rend fejének. őfensége, Francisco de Borbon, Sevilla hercege, XIV.Lajos 9 francia király egyenesági leszármazottja, XIII.Alfonz 10 spanyol király unokaöccse, aki elfogadta a felkérést, ezután a Rend Generálisává 11 avatták, majd 1935 decemberében a Rendi Káptalan Nagymesterré kiáltotta ki, amely címet családja azóta is viseli.
A modern időkben a Rend kiterjesztette tevékenységét Franciországon túlra és jelen van Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában, Portugáliában, Skandináviában és Máltán. 1961-ben, négy évszázadnyi szünet után az angol nyevterület is újraéledt a Nagymester parancsára, rendtartományok alakultak Angliában, Skóciában, Wales-ben, Írországban, Ászak-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Újzélandon. Független kommendák találhatók Indiában, Thaiföldön és Nigériában (korábbi angol korona-gyarmatok).

A Szent Lázár Lovagrend történelmi folytonossága jól követhető a Nagymesterek utódlás rendje alapján. A 48. Nagymester, őfensége Francisco de Borbon y de Escasany, Sevilla hercege, Spanyolország Grandja után a jelenlegi 49. Nagymester őfensége Don Carlos Gerda y de Borbón de Almazan. A Rend Főkancellári Hivatala Máltán van.

A Rend továbbra is feladatának érzi a törődést a leprásokkal és más bőrbetegségben szenvedőkkel, gyógyszerek gyujtésével és eljuttatásával segítve olyan országoknak, ahol még mindíg vannak leprások. Kórházakat alapított Kongóban, Szenegálban és Francaiország hathatós segítségével lepra kórházakat Szíriában, Libanonban, Izraelben, Dahomeyben, Malajziában és Törökországban. Személy szerint, aki híres volt a jótékonykodás ezen területén és a Rend tagjává is vált, nem más mint dr.Albert Schweitzer. A Rend önkéntes mentő szolgálatokat is muködtet különböző országokban. Egy másik, egyenrangú aspektusa a Rend muködésének az egyetemes tanuvallomás a keresztény hit mellett.

Valamennyi ősi lovagrend lényegében vallásos és lovagi testület volt és a Rend elkötelezett abban, hogy a társadalomban fenntartsa ennek eszméjét, magáénak vallva az udvariasság, a szolgálat, a becsület, a huség és a jótékonyság lovagi erényeit. A rendi alkotmány jelenlegi szövegezése szerint mint ökumenikus rend, egyedülállóan nyitott minden érdemes férfi és nő számára keresztény felekezetétől függetlenül, ha együttérez a Rend eszményeivel. Bár sok prominens személy van tagjai között, mégis a tagok nagyrésze egyszeru ember, akik büszkék arra, hogy fenntartják és vallják az ősi lovagi tradiciókat. Ennek az elit Keresztény Rendnek csak szigorúan vett ajánlások rendszerén keresztül lehet a tagságát megszerezni. Pusztán a tagság iránti kérelem nem jelenti a jogot a csatlakozáshoz, és ha őfensége elfogadta kérelmezőt, az a megtiszteltetés jelének tekindendő. A frissen belépett tag rendszerint a tagtárs (member companion, MLJ) rangot kapja, kivételes esetben tiszt-társ (officer companion OLJ). A Szent Lázár Lovagrend valódi „lovag"-rend a szó katonai értelmében is, következésképpen a tagok csak a Rend és eszményeinek kiemelkedő szolgálatával emelkednek magasabb rangra. Ilyen magasab rangok: parancsnok (Commander, CLJ), lovag (Knight, KLJ), lovag parancsnok (Knight Commander, KCLJ) nagykeresztes lovag (Knight Grand Cross), ez utóbbi a legmagasabb rang. Minden rangnak külön jelvényei vannak, amelyet tulajdonosai megfelelő alkalmakkor viselnek és jogosultak a rövidítés betuit a nevük után írva használni.A magasabb rangúak ugyancsak jogosultak címüket, mint Paracsnok, Lovag vagy Dáma, őexcellenciája Lovag, őexcellenciája Dáma használni olyan országokban, ahol ezek a címek elismertek 12 . A Rend az egyes országokban delegátusok, kommendák és rendtartományi keretekben szerveződik, a tagság számosságától függően. A tagok szerény évi felajánlással járulnak hozzá a Rend adminisztrációs költségeihez és az elvárásoknak megfelelően támogatják a saját tartományban szervezett gyűjtéseket.
Atavis et Armis

Budapest, 2015. május 1.

Eredeti hivatalos angol szövegből frdította és jegyzetekkel ellátta:
Prof.Dr.Nyáry István KCLJ.

1. Hyrcanus János ( Yohanan Girhan ) más forrás szerint Kr.e. 134 – 104, hasmoneus (makkabeus) uralkodó, Makkabeus Simon fia, Makkabeus Judas unokaöccse. Pragmatikusabb, kiegyezőbb álláspontot képviselt a hellenisztikus kultúrával szemben mint nagynevu elődei (l.makkabeus felkelés; Händel halhatatlan oratóriuma: Judas Makkabeus) és ezáltal biztosította Judea függetlenségét.

2. II.(Jó) János francia király 1319 -1364 u ralkodását súlyos gondok terhelték: angoloktól elszenvedett vereségek, a katonaság által elkövetett rendszeres fosztogatások és dúlások, a rendi gyulés, a párizsi lakosság és a parasztság lázongása, pestisjárvány, éhínség illetve pénzügyi krízis nyomta rá a bélyegét János korára, aki több évig külföldön raboskodott és Londonban halt meg.

3. Akko(n) várát 1291.május 18-án az egyiptomi mameluk szultán, al-Malik al-Asraf Chalil csapatai vették be, miután a Szt.Lázár kapun keresztül betörtek a városba. Ezzel az eseménnyel fejeződtek be a keresztes hadjáratok.

4. István (Stephen of Blois) 1135 – 1154, Anglia utolsó norman királya, Hódító Vilmos egyenesági leszármazottja.

5. II.Henrik 1154 – 1189 István utóda, az első király a Plantagenet házból, fia I. (Oroszlánszívu) Richárd. Franciországban, Fontevraud apátságában lett eltemetve feleségével, Aquitániai Eleonórával együtt , miután Anjou grófja is volt számos más címével együtt. Itt nyugszik Oroszlánszívu Richárd is, csak lovasszobra áll a londoni parlament mellett.

6. I.Róbert skót király (Robert the Bruce) 1306 - 1329.

7. VIII.Henrik angol király 1491 – 1547, az egyik legismertebb angol uralkodó.

8. VII.Lajos francia király, az „ifjabb" ( Louis le Jeune ), apja, VI.Lajos után, 1120 – 1180. Nevéhez fuződik a párisi Notre Dame építésének kezdete és a katasztrófába torkolló II.Kereszteshadjárat.

9. XIV.Lajos, a „Napkirály" 1643 – 1715. A leghosszabb ideig (72 évig) uralkodó európai monarcha. Az abszolutizmus klasszikus képviseloje („az állam én vagyok"), szilárd egyeduralmat valósított meg a fonemesi ellenzék leverésével és a központosított államigazgatás bevezetésével. Uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentosen fejlodött. Franciaországot az európai nagyhatalmak sorába emelte. Személye a francia gloire egyik szimbólumává vált.

10. XIII.Alfonz (Alfonso) spanyol király (1886-1941), uralkodott 1886 – 1931. Születésekor királynak proklamálták, 1902-ig édesanyja, Mária Krisztina királynő töltötte be a régens tisztségét. A spanyol forradalom vetett véget uralkodásának.

11. Az eredeti szövegben Lieutenant General szerepel, amely katonai rang, 3 csillagos tábornoki rendfokozat, magyarul altábornagy. Minden valószínuség szerint nem erről van szó, hanem az értelmezéshez vissza kell nyúlni a szó középkori eredetéhez, amikor a csatatéren lieutenant general a parancsnoki sorban második volt a captain general alárendeltjeként. Magyar párhuzam: a mohácsi csatában II.Lajos magyar király a főparancsnok (captain general), Tomori Pál kalocsai érsek a vezénylő főparancsnok/tábornok (lieutenant general). Sevilla hercege esetében feltehetően kettős célt követtek: egy nagyon magas ranggal megtisztelni, de egyben jelezni, hogy ezzel a ranggal csak második, hiszen a Nagymester a Rend első embere.

12. Az 1947. évi IV. törvény (1947. január 14.) megszüntette a nemesi és főnemesi rangokat, ami a köztársasági államformát figyelembe véve logikus volt (1945-ig Magyarország államformája királyság , Horthy Miklós régens értelemben volt kormányzó, csakúgy mint valamikor Hunyadi János). Ugyanezen törvény 3. §-ban azonban meg is tiltja a nemesi, főnemesi címek, előnevek és a „vitézi" cím használatát, amely túlzónak tunik más országok (beleértve még az egykori NDK-t is) gyakorlatával összahasonlítva, ahol a címeket a név részeként értelmezték és engedélyezték. Az 1947-i törvény lovagi címekről nem rendelkezik.